Tegnap ezt írta nekem egy kedves ismerősöm:

"Egy hónapja nagyon csúnya hörgőgyulladásom volt és nem akart elmúlni. A sungit porból csináltam krémet és bekentem vele a torkomat és a mellkasomat napi kétszer, 3 nap alatt teljesen elmúlt!"

Még majd megkérdezem  a hölgyet, hogyan sikerült neki utána a tisztálkodás. Nálam minden fekete volt, igen hosszú időt töltöttem a fürdőszoba takarításával. Másodjára már a szabadban, a kút mellett mostam le a pakolást magamról. A bőrömnek jót tett, az biztos.

A krém receptje valami ilyesmi lehet: http://sungit.info.hu/por.php

Kérdeztem Kalinyin professzort, ha állatoknak adják a sungitot, akkor mi a helyzet az emberi fogyaszthatóságával. Azt mondta, ő ezt nem javasolhatja. Ő maga reggelente egy pohár vízbe tesz egy kávéskanálnyit és azt megissza, de ezt nem javasolja másnak.

Sungit - csodakő címmel jelentették meg azt a kis könyvet, amit először olvastam a sungitról... Ennek éppen öt éve. Készültem az oroszországi utazásra, Karéliába. Még három hónap sem telt el azóta, hogy Somlósi Lajos 2014 november 15-i A KertÉsz és a Hold előadásán figyelmünkbe ajánlotta a sungitot. Mondandóját akkor valahogyan azzal fejezte be, hogy az oroszul tudók nézzenek utána, nagy hasznát vennénk. Így hát többen is a sungit nyomába eredtünk. Az orosz honlapok bőségesen írnak a sungitról. Az olvasottak nagyon lelkesítően hatottak rám, és azokra is, akikhez beszéltem róla. Néhány héten belül megérkeztek az első sungit csomagok, mindannyiunk megelégedésére. A termékekkel együtt érkezett a kis könyv is, amit jól összefoglalta egy kezdő érdeklődő számára a sungitról az alap információkat. A sungit.info.hu honlap részben erre a fordításra épül. Más forrásokat, könyveket is átnéztem, az átfedések jelentősek, a megfogalmazásban vannak különbségek. Amennyire lehet, kerülni fogom, hogy a kis könyv és a sungit.info.hu tartalmát itt ismételjem. Amennyire lehet…

Rögtön szembesültem vele, hogy a sungitot egészen különleges és sokoldalúan hasznosítható anyagnak tekintik. Oroszországban alkalmazzák a háztartásokban, a mezőgazdaságban, az iparban, a gyógyászatban… és ki tudja még hol. A könyvben olvasottak vetették fel az első kérdéseket. Jó-jó, de hogyan is van ez? Ha ennyi mindenre jó, akkor mégis miért csak most hallottam róla először? Sokkal jobban el kellett volna terjednie. Eltelt néhány hónap, mire kezdtem megérteni, a sungit ilyen tekintetben is másként viselkedik. Más témákhoz kapcsolódóan is kiviláglik ez, két érdekes beszélgetés bevezetőnek.

Az egyik beszélgetés egy sikeres vállalkozóval zajlott. Beszéltem neki a sungitról. Elmondta, hogy ő már régen tudott róla. Elsőre komoly fantáziát látott benne. Alaposan körbe is járta a lehetőségeket. Mint üzleti lehetőséget Aztán el is vetette, mert lassan térülne meg, amit befektet, kevésbé gyorsan hoz hasznot, mint más. Ha egyáltalán hoz. Ezt az állítását szívesen megcáfoltam volna, de öt év távlatából is igazat kell neki adnom. Hozzáteszem, ez így nagyon jól van!

A másik beszélgetés a Sungit – Csodakő könyv egyik szerzőjével, Anatolij Ivanoviccsal történt. Azért hívtam, hogy a telefonokra ragasztható sungit lapokról kérdezzem. Ennek a hívásnak több tekintetben is szomorú aktualitása volt. A sungit bánya honlapján egy mérési jegyzőkönyv fotóját lehetett látni a telefonlapok vizsgálatáról. Illetve nem lehetett látni, mert a kis képet felnagyítva az egy olvashatatlan elmosódott betűmasszává változott. A bányától hiába kértem az eredetit, nem találták, Kalinyin professzor pedig idő közben elhunyt. Ezek után kerestem meg a könyv szerzőjét, aki maga is tudományos fokozattal rendelkező szakember. A mezőgazdaság területén. Szűkebben, az állattenyésztés, ezen belül is a baromfitenyésztés területén. Elmondta, hogy a mai napig (valamikor 2016-ban történt a beszélgetés) folytatja a sungittal a „kísérleteket”. Saját baromfi telepén eredményesen alkalmazta már a könyv megírása előtt (2005) és azóta is. Hogy a telefonlapok hatása? Ezt fizikus barátaira való hivatkozásra és megerősítésére írta. Ehhez ők értenek. Hogy milyen mérések történtek? Körülbelül ezt mondta: „Tudja fiatalember, mondta, ezek nem csak kifejezetten műszeres mérések voltak. Van, amit a rendelkezésünkre álló műszerekkel nem tudunk mérni. Pálcával is mértek.”

Ráhangolódás

Mi áll hozzánk közelebb: a teremtés-elmélet, vagy a darwini evolúciós-elmélet? A sungit világnézeti kérdés is. Kalinyin professzor mondta, hogy a sungit tulajdonságait, hatásait kutató tudósok még csak találgatják, hogyan működik, mi a hatásmechanizmusa. Gyógyító eredményeit egyesek csodának, a szkeptikusok placebó-hatásnak tudják be. A növények és az állatok meg köszönik, jobban vannak tőle.

Napjainkban egyre-másra bukkannak fel olyan "csodaszerek", gyógymódok, amelyek nagyban hozzá tudnak járulni az emberek egészségének megőrzéséhez, helyreállításához. Sokról hallottam, néhányat kipróbáltam, de keveset ismerek annyira, hogy meg tudjam ítélni. Esetleg annyira vállalkoznék, hogy saját tapasztalataimat megosztom ezekkel kapcsolatban. A sungit kivétel. Az utóbbi öt évben sok ismeretet szereztem róla. Ennek ellenére azt kell mondanom, amit Kalinyin professzor is hangoztatott: egyre több a megválaszolatlan kérdés. Szerencsére nagyon sok a megválaszolt is. 

Mint más "csodaszer", a sungit is széles körben tud együttműködni az emberrel és segíthet életminőségünk javításában, testi-lelki-szellemi fejlődésünkben. Ugyanakkor a sungit alkalmazásánál is érdemes elkerülnünk azt a hibát, hogy elvárjuk a hatást, vagy arra hagyatkozzunk, hogy a sungit majd segít a gyógyulásban - és amikor valóban segített akkor mindent ott folytatunk, ahol korábban. Amivel megbetegítettük magunkat.

A sungittal való ismerkedési folyamatban el kellett fogadnom a tudományos magyarázatok hiányát, az Isteni tényezőt. A felmerülő kérdések egy részére ugyanis az „Isten tudja!” választ tudtam és tudom adni. A tudományos magyarázatok hiányából fakadhat az is, hogy a sungit a különböző világnézetű emberek számára megosztó lehet. Pedig akár össze is kapcsolhatna és közös nevezőre hozhatna.

Még egy fontos dolog jutott eszembe. „Minden ember egyedi” olvassuk, halljuk egyre gyakrabban. Az egyik étel jó az egyiknek, árthat a másiknak. Egy orvosság hatásos lehet az emberek egy részének, de van, aki beteg marad, hiába szedi. Egy gyógymód sokaknak beválhat, de lehetnek kivételek. Pedig a gyógymód és az ember is rendben van. Az együttműködésükben viszont lehetnek zökkenők, amelyek megakadályozzák, hogy az adott gyógymód az adott embernek segítsen. Ezt az analógiát terjeszteném ki a sungitra és az egyénre.

Ráhangolódásként tehát egyelőre csak felteszem a kérdést: számomra vajon a sungit hat, a sungit segít, vagy a hit, hogy a sungit hatásos és segít? Vagy együtt a kettő? Ebben a szellemben javaslom elolvasni az itt következő írásokat.